"Bukovinai székely származású vagyok.
1966-ban kezdtem faragni. Munkáim a szegény paraszti sorsot ábrázolják.
Balási Gyula bácsi sokat segített stílusom kialakításában.
Több szervezett táborban vettem részt. Tamásiban 1973-ban II. díjat
kaptam. 1989-ben Miniszteri dícsérettel, 1996-ban Sebestyén Ádám díjjal
jutalmazták munkámat. Rendszeresen zsűriztetek.
Tagja vagyok a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületnek.
Nyaranta gyerekekkel foglalkozom.
Készítek síremléket, padokat, képeket, szobrokat és apró használati tárgyakat.
Az utóbbi időben feleségemmel,
Beréti Istvánné Pete Teréz szövővel közösen állítunk ki.
2001-ben elnyertem a népi iparművész címet."
Idézet Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek
Tolna megyében című könyvében Beréti Istvánról írt fejezetből:
"1943-ban a bácskai Istensegítsen (Jugoszlávia) született.
A család előbb Csátaljára, majd Diósberénye került.
Kőművesmesterséget tanult, de egy sajnálatos baleset és hosszú betegség
után váltania kellett és cipészként előbb a bonyhádi BONY Cipőipari
Szövetkezetben, 1969-től a Cipőgyárban dolgozott. Itt ismerkedett meg
a székely fafaragó Antal Mártonnal, aki beavatta a szakma alapvető fogásaiba.
Rajzkészségét Kovács Ferenc festőművész szakkörében fejlesztette.
1972-től kapcsolódott a megyei faragókhoz, rendezvényeikhez, továbbképzéseikhez.
Házasságkötése (1970) után hamarosan három gyermek eltartásáról, neveléséről
gondoskodott. A faragásra csak a kevéske szabadidőben volt alkalma. 1983-ban
a könnyebb megélhetés reményében falura, Nagyvejkére költöztette a családot.
1988-89-től a szakályi és ozorai fafaragó táborok rendszeres résztvevője.
1989-ben a Martonffi Mór emlékfát faragta (Bonyhád, Völgységi Múzeum kertje).
Szemcsuk Istvánnal és Tusa Jánossal közös munka a székelykapu, kiskapu,
kereszt, kopjafa együttes (Bonyhád), amely 1995 és 1998-ban készült. Mindhárom
alkotó 1996-ban a Székely Szövetség Sebestyén Ádám -díját kapta. Szemcsuk
Istvánnal Véménden és Garán állítottak fel székelykaput.
1997-től nyugdíjas és azóta rendületlenül farag, kiállításokon, vásárokon,
a Mesterségek Ünnepén jelentkezik.
Használati tárgyakat, szobrokat készít, amelyek a székely sorsot, szülők és
nagyszülők átélt élményeit, a paraszti életet, a munkában megfáradt embereket
jeleníti meg."
|