1944-ben Szentesen született, 1952 óta él Szekszárdon.
Első munkahelye a Szekszárd-csatári kerámiaüzem volt, ahol különböző
beosztásokban dolgozott. Itt ismerkedett meg a fazekas technikákkal, a
sárközi kerámiával és Tamás Józseffel, a népművészet mesterével.
Szülővárosa kerámia hagyományainak és a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei
Múzeum gazdag anyagának megismerése és tanulmányozása a feketekerámia és
az ősi kerámiakultúrák felé terelte érdeklődését.
Kezdettől fogva a fésűzött, karcolt, abroncsdíszes technikát, a
geometrikus motívumokat alkamazta tárgyain. A különböző korok változatos
formáit a pecsétdíszes eljárással ötvözve alakította ki egyéni stílusát.
1970-től van saját műhelye.
1974-től folyamatosan zsűrizteti munkáit és jelentkezik országos
pályázatokon, kiállításokon.
Népművészeti rendezvények, vásárok rendszeres résztvevője.
Szívesen tart bemutatókat a mesterség alapjaból belföldön és külföldön
egyaránt.
1982-ben kerámiakészítő mestervizsgát tett.
1996 és 1999 között a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke volt.
A tagok problémáinak gondjainak megismerése sokszor aggodalommal tölti el, úgy
véli: "A népi tárgyalkotó kultúra hagyományait őrző alkotók folyamatosan
hátrányba kerülnek, csak a megszállottak dolgoznak tovább. Támogatásukkal,
kedvezményekkel, piackutatással, alkotóházak létrehozásával talán el
lehetne érni, hogy ne tűnjön el kultúránknak ez a része, s legyenek olyanok
mindig, akik folytatni tudják."
1989-ben az Ipar kiváló mestere, 1998-ban Népi iparművész címet kapott.
(Szöveg: Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi
iparművészek Tolna megyében című művéből)
|
