Határ János meghívást kapott az algériai kulturális minisztertől, hogy bemutathassa műveit a magyar művészeti hét keretében. Az élénk-kék színű szemek, az érett kor hosszú tapasztalatot tükröz a művészi karrierben. Határ János megoszt velünk náhány gondolatot a Libertében. M. HATÁR JÁNOS, ARTISTE PEINTRE HONGROIS A LIBERTE
"Mon séjour a Ghardaia m'a fait percevoir un autre regard sur la lumiére en peinture
Határ János magyar festőművész a "Liberté"-ben
"A ghardaia-i tartózkodásom egy másik képet értetett meg velem a fényről a festészetben"
Liberté: Festőművészként nagy népszerűségnek örvend az Ön országában. Hogyan kezdett a festészettel foglalkozni?
Határ János: A festészet mindenekelőtt egy ajándék, amit a születésünkkor kapunk. Egy művészeti akadémikus csak finomítja és gazdagítja természetes tehetségét. Ez nagy előnyt adott nekem, főleg elméleti téren.
Az édesanyám volt az, aki felfedezte ezt az ajándékot bennem. Négy éves korom után megfigyelte, hogy van a rajzoláshoz tehetségem. Bátorított abban az érzésben, hogy természeti témákkal foglalkozzam. Reggel négy órakor felkeltett, hogy megcsodálhassam a napfelkeltét. Egyre többször vitt sétálni a vidéken, hogy felhívja a figyelmemet a táj szépségére, a növényzet harmóniájára, hogy hallgassam a madarak énekét, a patakok csörgedezését és a szél zúgását.
L: Az Ön stílusa mindenekelőtt kiváltságban részesíti a természetet. Ezt tanúsítják a képei, hogy megértsük külön a tájképeket. Hogyan határozná meg magát személyesen?
H. J.: Én egy természeti festő vagyok. A természeti helyek, amelyek körülvesznek minket, harmóniát, kiegyensúlyozottságot, árnyalatok, figyelemreméltó színek választékát sugározzák. Csak a festő időzik sokáig el azon a gazdagságon, mely felfedheti ezeket és melyet a közönséges halandó is értékelhet. A küldetésem abból áll, hogy újra felfedeztessem a vidék lakói által a legapróbb részleteket, melyeket szem lát, de a szokás elfeledi. Ráadásul hozzáteszek egy emberi arckifejezést, mely magával hozza a szív és az érzések meleg finomságát. Különösen ez az az emberi oldal, mely jobban meghatározza a festészetemet.
L: A természet festésével nem kockáztatja azt, hogy újra felveszi egy fotós vonásait.
H. J.: Nem éppen. Kitartok az emberi és érzelmi oldal mellett, ahogy a műveim értelmi jelentése mellett is. Egyébként elég ritkán szorítkozom arra, hogy odahelyezzem a festőállványomat a táj elé. Inkább vázlatot készítek a helyszínekről, nagy vonalakban lerajzolva azokat. Azután visszatérek a csöndes műtermembe, hogy befejezzem azokat.
L: 1983-ban látogatott először Ghardaiá-ba. Itt is alkalmazta a saját művészeti módszertanát?
H. J.: 1983-ban két hónapot töltöttem Algériában és kitörölhetetlen emléket őrzök róla. Ez a felfedezés fordulópont volt a művészeti karrieremben. Egy másik kép alakult ki bennem a fényről a festészetben és a művészeti kritikák is megerősítettek engem.
Ahogy Önök is konstatálják, ezen az algériai kiállításon több ghardaia-i képet is bemutattam. Ezek nagyméretű képek. Megszerkesztettem egy másikat óriási méretben, ám a légi szállítás korlátozása nem adott engedélyt visszavinni a képet Algériába.
A képeim ki lettek állítva Japánban és az Egyesült Államokban.
Az Önök országának déli része mélyen befolyásolt. Törekedtem arra, hogy újra megjelenítsem a varázslatot a tájképen, mint a derűt, és a lakók vendégszeretetét is.
L: Szándékában áll folytatni a műveit?
H. J.: Egyformán megvalósítottam az oráni tájról a képeket. Ezen a kiállításon bemutatom az Oran városról és a parti tájakról készült alkotásokat. Emberi oldalról nagy érdeklődést tapasztalok.
A kívánságom, hogy a jövőben egy másik algériai vidékre koncentrálhassak, hogy kihangsúlyozhassam annak is a hagyományait és szokásait.
Megj.: Szóban már megkapta a meghívást 2000-re a művész.
Liberté