Mindigis "természetközelben" éltem, édesapám erdész volt.
18 évesen jelentkeztem az Iparművészeti Főiskola ötvös szakára, valamint az
Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, magyar-orosz szakra. Utóbbira vettek fel,
így pedagógusi képesítést szereztem.
6 évig pszichoterápiás intézetben dolgoztam terapeutaként, dr. Nyárády Éva
főorvos vezetése alatt, aki szemléletével, munkamódszereivel jó 20 évvel
előzte meg korát. Távaozásakor én is elhagytam az intézetet.
Fazekas mesterséget tanultam, 17 éve dolgozom, mint keramikus.
Kun Éva keramikusművésszel és a Parázs Csoporttal való kapcsolatom - a raku
(samottos agyag redukciós égetése) technika elsajátítása - meghatározó volt
saját stílusom kialakításában.
A festészet háttérben végigkísérte minden próbálkozásomat, majd az 1995-2000
közötti időszakban vezető helyre került. (II. Pasztell Biennálé díja, MAOE
felvétel, Magyar Festők Társasága tagsága)
Úgy gondolom ez már így is marad.
Kemp Zsuzsa
"Már régesrégen lecsengtek az ábrázoló-nem ábrázoló művészettel kapcsolatos
álviták, amikor Kemp Zsuzsa itt látható pazstellképeit készítette. Ha körülnézünk
a kortárs festészetben, úgy tetszik, hogy sok lúd disznót győz alapon
a nonfigurációé a vezető szerep. De ha őszinték vagyunk, bevallhatjuk, talán
azért is van ez így, mert itt nagyobb tér kínálkozik az ecset húzásában
kielégülő belterjességnek, a vizuális halandzsának. Ilyen körülmények között
kincset ér a friss, elfogulatlan festői látásmód, az obligát és ezerszer
megtapasztalt látvány megpillantása új szemmel, és úgynevezett "figuratív
festő" módján történő megjelenítése. De ezt csak zárójelben, hiszen Kemp
Zsuzsánál is arról van szó, hogy fütyül azokra a bizonyos "trendekre" és
szabadon él a festészetnek az ő tehetségéhez igényelt lehetőségeivel. Ha
azt monom: mező, út, két fa, három felhő, nem tudtam még halványan sem jelezni,
hogy festészetben, pasztellben, a képzőművészet sajátszerű nyelvén voltaképpen
mi is történik a képmezőn. Ez mutatja legjobban az ábrázolás-nem ábrázolás
kérdésének hamisságát és avíttságát.
Ha mégis utalni szeretnénk azokra a hangulatokra, melyeket Kemp Zsuzsa képei
sugároznak, akkor először épp az előbbihez hasonlóan szűkszavú műveket említeném,
amelyek rendkívül kevés eszközzel idézik fel a magány, a borús, kilátástalan
élethelyzet hangulatait, s talán épp a megfestésük révén oldották a kedvetlenséget
(havas táj úttal, semmibe vezető házsor, házrengeteg kopár grunddal és 1 db
ijedt villamossal). Mégis úgy érzem, Zsuzsa akkor van igazán elemében, ha
jókedvű. Ha a villamos úgy mászik, mint a hernyó, ha ellenállhatatlan kényszert
érzünk, hogy barangoljunk a virágos domboldalon, vagy hogy leüljünk egy
pofa sörre a csíkos napernyő alá."
Részlet Kováts Albert kiállításmegnyitó szövegéből
(Szigetszentmiklós, Városi Galéria - 2003. május 9.)
".. a magyar pasztellművészetben Rippl Rónai Józseftől kezdődően hagyománya van
a városi táj ábrázolásának. A harmincas és hatvanas-hetvenes években is jeles
példákat találhatunk Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Kmetty János, Fónyi Géza
műveiben.
A három paszell-biennálén ... többet díjjal honorált a zsűri: Kocsiné
Gelencsér Anna, Bikácsi Daniela, Kemp Zsuzsa, Vojnich Erzsébet."
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tájékoztatója - 2000. március, a
biennálé rendezősége
"A lírai festékkezelés és az expresszív gondolat kettősségét vehetjük észre
Kemp Zsuzsa pasztelljein. A két intim, fekvő képe is érdekesen ellenpontozott
a színes virágokkal a tompa hatású összképben, a Kikötő és a Dózsa
György út színvilága és szerkesztésmódja viszont még érdekesebb ellentétet
képez: a világosan halvány, szinte színnélküli felületben kiáltóan hangsúlyos
az axonometrikus szerkesztett építészeti tér."
részlet Pogány Gábor: Díjazottak pasztell-tára című írásából. (Megjelent
a Pasztell Biennálék Díjazottjai 1999. szeptember 17-október 20. kiállítási
katalógusban)
Egyesületi tagságok:
2000. MAOE
2000. Magyar Festők Társasága
1991. Parázs Képző- és Iparművészeti Egyesület
|
