1958-ban születtem Budapesten.
Érettségi után a mezőtúri fazekas szövetkezetben tanultam szakmát. Ott
Gonda István és Kósa Klára voltak a mestereim, Karcagon pedig Rusói István,
Mikola Miklós tanítottak.
1979 óta van önálló műhelyem. A nyolcvanas évek elején ismerkedtem meg az
erdélyi fazekassággal, előbb különböző népművészeti táborokban, aztán személyesen
is, amikor Korondra mehettem. Ott Pál Antal és felesége, Róza asszony
a korondi székely fazekasság formakincseivel és motívumaival ismertettek meg.
1987-ben a Tolna megyei Sárszentlőrincre költöztem és azóta is itt dolgozom.
Mintegy tíz éve készítek úgynevezett magas tűzű edényeket is. ezek az
1250 celsius fokon égetett edények műszaki szempontból felveszik a
versenyt a gyáriakkal, formaviláguk, mintakincsük pedig - a Dunántúltól a
Székelyföldig - a hagyományos magyar fazekassághoz köti őket.
Tíz éve a Dunántúlon napjainkig megmaradt szemeskályha formát is
fölvettem repertoáromba, újabban pedig mindennemű népi, illetve középkori
minták alapján cserépkályhákat tervezek és készítek.
Cserépkályháim megtalálhatók a balatonfelvidéki műemlékházakban és a Mérmű
Stúdió által tervezett műemléki helyreállítások épületeiben.
Munkáim eljutottak Lengyelországba, Németországba, Franciaországba, Olaszországba,
Svédországba és Finnországba.
|
