Bojár Iván: Kiállításról kiállításra

Simsay Ildikó is kevés művel jelentkezett, de ez a kisszámú alkotás is éppen elegendő volt ahhoz, hogy szellemileg megtöltse a Csepel Galéria helyiségét, és egyúttal elegendő ahhoz is, hogy alkotója világszemléletéről, alkotói módszeréről, képességeiről egyértelmű felvilágosítást adjon.

A festőművésznő képei alapján egy szorongásos, riadt, ugyanakkor ezt a riadtságot minduntalan legyűrő, önmaga álmaihoz fellebbező, és egyúttal a társadalom elismerését is igénylő és kikényszerítő ember áll elöttünk.

A képek témája: a gyermekkor rekvizítumai, bábuk, cirkuszi jelenetek, hajdanvolt barátok, saját lakásának környezete, vagy közelmúltjából, szakmájából merített élményei, mint az "Első kiállításom után" című képen.

Simsay Ildikó - sajátos ellentétként - szorongásait tüzes, nagy intenzítású színekben oldja fel: feketék, vörösek és kékek izzásába és dinamikus ellentéteibe. Képei alapján olyan kezdő művész áll előttünk, aki a hazai festészetnek Berki Viola nevével jelezhető álmokat és realitást ötvöző művészetével rokon. Ugyanakkor azonban mégis olyan művész, aki összefogott, lapidáris formáival, intenzív színeivel önálló utat jár, sajátos hangot jelent.

(Magyar Hírlap, 1971 március 23.)