Szily Géza 1938-ban született Tolnán.
1966-ban diplomázott a Magyar
Iparművészeti Főiskola festő szakán. Azóta állít ki rendszeresen bel- és
külföldön. Különböző festészeti műfajokban és anyagokkal dolgozott, majd
festett seccót, tervezett gobelint, olajjal és olajtemperával, a 80-as
évektől pedig elsősorban akvarellel dolgozik. A Magyar Vízfestők Társaságának
elnöke.
1987 óta tanít a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola
rajztanszékén.
1988 főiskolai docens
1993 főiskolai tanár
1994 tanszékvezető
Díjak:
1984 A IV. Festészeti Triennálé díja, Szolnok
1986 A X. Országos Akvarell Biennálé díja, Eger
1987 A Szolnoki Téli Tárlat díja
1990 A XI. Országos Akvarell Biennálé díja
1994 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány nívódíja
1994 A XIV. Országos Akvarell Biennálé díja
1995 A Bizományi Kereskedőház Kortárs Kiállításának díja
1997 Őszi Tárlat Munkajutalma, Hódmezővásárhely
Szemelvények kritikákból
"Intim festészet Szily Géza művészete. Ő a magyar festők középnemzedékének azon
tagjai közé tartozik, akik a modern világ és benne a művészet gyors
változásai közepette is fogékonyak maradtak az emberi érzelmek, a mély,
katartikus élmények iránt, és fenntartották a technikai igényesség korán
magasra tett mércéjét. Szily Géza nem tárt kaput, hogy a hétköznapiság
behatoljon művészetébe, nem engedett a könnyebb siker lehetőségének, sem a
túlelméletiesedés divatjának. (..)
Érzékenyen reagál a különös táji motívumokra, de mindig beléjük vetíti az ott élő
emberek világát. (..)
Mindezek azonban később képzeletében összefonódnak és a szabad képzettársítások
szürrealisztikus vízióihoz fogható, látszólag spontán képi egésszé állnak össze.
De Szily Géza a szürrealistákkal szemben nem a lélekfolyamatok automatikus
kivetítője, hanem minden felmerülő részletet mérlegelő, tudatos formateremtő.
E sajátos, rá olyannyira jellemző kettősség a művek megvalósításában is
megnyilvánul. Választott technikája, az akvarell a képet egyszerre megfestő impulzív
és nem spekulatív alkotót sejtet. Ezzel szemben Szily Géza hetekig, sőt
hónapokig is érleli egy-egy kompozícióját, úgy, hogy a konkrét részleteket
végül egy teljesen friss, bravúrosan áttetsző vízfestménnyé mossa össze, mely
könnyed és elegáns megoldásában tárgyát csak sejtetni engedi. Eltüntet minden
felesleges elemet, a képzelet és a technika kínálta szabadságot egymás javára
kamatoztatja. (..)
Művei ecsettel festett költői vallomások, a töprengő kortárs magyar irodalom esszéregényeinek
képi rokonai."
Dr. Bajkay Éva
"Halálfantázia a szimbolizmus varázsában"
Magyar akvarellek a Schwörehausban - válogatás az Egri Akvarellbiennálé
anyagából
"(..) A legrejtélyesebb s egyszersmind leghatásosabb művek közé tartoznak
Szily Géza képei. A játszma vége és a Törött bika a mese
és a mítosz határmezsgyéjén helyet foglaló világ hírnökei, állatmesék,
amelyek úgy hatnak, mint nagy, mitológiai témájú festmények játszi
lenyomatai, s ezáltal még leplezetlenebbül tárnak elénk valami valláson
és civilizáción túli nyers, vadállati félelmet és kozmikus szorongást. A
patkánnyá "széttörő" bika rajzán átderengő keresztre feszítési jelenet és
e keresztmotívumnak kereszteződésként való visszatérése a Játszma vége
című képen elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsol teológiát és nihilizmust,
megváltást és elmúlást."
Esslinger Zeitung, 1990. december 31.
(Fordította: Steck Anna)
"Szily Géza Európája"
"(..) Bármi történjék Európában, az Szily Géza képein visszahangzik,
érzékenyen, művészien, éretten. Térben és időben utazhatunk Európában és
a világban: a csillagok ugyanúgy hullanak Mezőtúron, ha a gáton bámulunk
az éjszakába, mint Hamburgban a kikötőben. (..)
Az elmúlt tíz-tizenöt év festői termését nézegetve, megpróbálhatjuk kitalálni
az összefüggéseket, a "kiváltó okot", amely egy-egy kép alapgondolatát
elindította: s ez nem egyszer napi politikai esemény volt. (..)
Szily festészete mégsem politikai programfestészet, csupán alkotói módszere
olyan, hogy későbbi képeinek alapötletét éppúgy kiválthatja élmény, mint
rádióhír. Szily éppolyan európai ember, mint mi, akik aggódunk, figyelünk,
néha sodródunk, de ő művész, ezért ő tenni is tud, mégpedig olyan képeket
festeni, amelyekkel megörvendezteti nézőit és elgondolkodtatja: milyen is a mi
Európánk?"
Mayer Éva
A Barátság, II. évfolyam IV. számából
"(..) Romantikus jelenetek - talán történelmi aktusok, talán irodalmi
művek, színjátékok, emlékek parafrázisaként, vagy talán fantázia szülte
szituációk -, furcsa szereplők tünedeznek fel Szily Géza alkotásain. A
"feltünedezés" kifejezés nem irodalmi fordulat: az angyal, a vitéz, a lovas,
a dárdavető (?) valóban elő-előtünedezik a festői kavargásból, hogy aztán a
színfoltok vad izzásában oldódjanak fel újra.
Szily koloritja felfokozott erejű, mély intenzítású, lapjait élénkség hatja át.
A kidolgozottságot a részletgazdagság jellemzi: folytonos, mindenhol
jelenlévő egymásba olvadások, egymásra épülések színtere a képfelület.
Akvarelljeinek feszültsége a rejtélyes történések, akciók és az azoknak
teret adó-teremtő festői, elvonatkoztatott környezet ellentétéből táplálkozik:
már-már konkréttá váló események zajlanak a megfoghatatlan térben, a
pontosan értelmezhetetlen, elvonatkoztatott közegben. (..)
Wehner Tibor: Színes magyar víz
A Színes víz című nemzetközi akvarellkiállítás
(Budapest, 1993. január-február, Ernst Múzeum)
magyar kollekciójának megközelitési kísérlete
Fábián László: Lényegi kérdések című írása.
|
