Marosvásárhelyen születtem 1956. március 4-én.
A helyi képzőművészeti líceumban érettségiztem, majd tíz évig a
Marosvásárhelyi Üvegipari Vállalatnál formatervezőként dolgoztam.
A művészetek szeretete és tanulmányaim adtak alapot arra, hogy munkám
mellett a gyermekkorom óta gyakorolt festészet és grafika váljon önkifejezési
formámmá.
1975 óta veszek részt kiállításokon, több mint negyven tárlaton
jelentek meg műveim. A bukaresti üvegplasztikai biennálén első díjat
nyertem.
1990-ben települtem Magyarországra. A vásárosnaményi üveggyárban
helyezkedtem el, az üzem átszevezése után az ottani szakmunkásképző
oktatója lettem.
Közben folyamatosan képeztem magam: Budapesten néprajz-játék-elméletet,
Nádudvaron fafaragást tanultam. A pécsi Jannus Pannonius Egyetem debreceni
kihelyezett szakán művelődésszervezői diplomát szereztem.
1974-ben a tiszakerecsenyi általános iskolába hívtak rajztanárnak,
ahol képzőművészeti táborokat szerveztem, kézműves és kreációs szakköröket
irányítottam. Az ott töltött öt év alatt fő célomnak tekintettem a kistérség
művészeti életének fejlesztését, a hagyományőrzés szinten tartását-erősítését,
az újraéledő önképzőkörök támogatását.
1999 óta Pálfán, egy Tolna megyei faluban élek. Nevelőként,
művelődésszervezőként és alkotóként kapcsolódtam a falu életébe.
Jelenleg a helyi fogyatékosok otthonában rajzterapeutaként dolgozom,
miközben természetesen festek, rajzolok. A beilleszkedési nehézségek
ellenére úgy érzem, eredményesen tevékenykedtem.
2002-ben Zebegényben nemzetközi üvegszimpóziumon vettem részt és
állítottam ki plasztikáimat.
2001 óta tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének
és a Magyar Üvegművészeti Társaságnak.
Szeretnék Pálfán egy művészházat és szabadiskolát létrehozni, ahol
elindíthatom a tehetséggondozást.
Munkáim eljutottak Romániába, Németországba, Izraelbe, Gabonba,
az Egyesült Államokba, Kanadába, Hollandiába, Olaszországba,
Spanyolországba, Oroszországba, Litvániába, Japánba.
"A MŰVÉSZET A SZELLEM SZABADSÁGA"
Pedagógus szülők negyedik gyermekeként születtem 1956. március 4-én
Marosvásárhelyen. Szüleim korán elváltak. Nővéreimmel anyám szárnyai
alatt maradtunk. A zaklatott élet és a gyakori helyváltoztatás miatt
korai emlékeim szerteágazók. Szűkebb hazám a Maros völgye, a
Görgényi-havasok, Palotailva. Itt csodálkoztam nyiladozó tudatommal
az életre. A havasok világát átszőtték a népdalok, a mesék, a mítoszok.
Itt vert bennem mélyen gyökeret a szabadságszeretet.
Árvalányhaj ezerarcú réten
Időtlenséget hordozó kövek.
Zúgó patakok, szelek hátán
kergetőző bárányok a felhők.
Édesanyám művelt asszony volt, ő oltotta belém az irodalom, a zene,
a festészet iránti vonzalmat, remélve: folytatom megrekedt művészi
pályáját.
Ötéves lehettem, amikor "Rajztanítás" címmel módszertani könyvet
szerkesztett. Kíváncsian figyeltem. "Rajzolj egy kört!" - ez volt az
első lépés a lélek megismeréséhez. "Ez a kör maga a világ" - mondotta.
Azóta rajzolom a kört.
Köreimet...
Köreinket...
A világot...
A belsőt - a legcsodálatosabbat, a titokzatost, az olykor boldogságost,
olykor félelmetest.
Labirintusait - a megismerhetetlent - keresem; a mikrovilágot a makrovilágban.
Keresem, keresem a fényt...
Útra keltem, a vonalak útjára. Jártam úttalan utakon szűkülő és
táguló világokat érintve, a sötét mélységekben és a fellegekben.
Útra keltem parttalan időben, homokóra-temetőkben.
Nagyanyám diófa szekrényein, kövek, sziklák, salétromtól málló falak,
kerítések deszkáinak rajzolataiban rejlő sejtelmes alakok, tündérek,
virágmadarak, csillagok - megannyi felkínálkozó rajzolatok. Az iskolában
tanítás közben füzeteim utolsó lapjait szemek, arcok, ajkak és kezek - a
lélek rezdülései - lepik el.
A technika rohamos fejlődésével a kinti világ legtávolabbi pontjait
akarjuk elérni, s közben lassan elveszítjük önmagunkat. Pedig a csoda
bennünk van, lélek alagútjain elérhetjük - a fényt.
Te gyönyörű, fényben
forgó köszörűs,
te érdekelsz!
Török Levente
A fogyatékkal élők világára szeretné felhívni a figyelmet Török Levente,
Pálfán élő festőművész a két nagy méretű (100x100 cm) vászonképpel,
amelyeket a pálfai rehabilitációs otthonnak adományozott a korszerűsített
intézmény 2005. augusztus 17-i avatóünnepségén.
Ezzel az intézetnek ajándékozott képek száma hétre emelkedett.
|
