2003. március 6.
Deák Ilona festőművész kiállítása
Megnyitó: 2003. március 6. 16 óra
Helye: Simontornya, Vármúzeum
Megnyitja: Dr. Sinóros Szabó Katalin művészettörténész
Megtekinthető: 2003. április 18-ig.

Deák Ilona Pécsett született.
Fónyi Géza tanítványaként 1968-ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1970 óta jelentkezik műveivel a nyilvánosság előtt.

Egyéni kiállításai:
1974 Ferencvárosi Pincetárlat, Budapet
1982 Tóparti Galéria, Fonyód
1983 Iskola Galéria, Budapest Aba-Novák Terem, Szolnok
1985 Medgyesi terem, Debrecen
1987 Mednyánszky Terem, Budapest
1992 Ferenczy Terem, Pécs
1993 Városi Galéria, Balatonföldvár Lord Major Galéria, Budapest
1995 Nevelők Háza, Pécs
1996 Illár Galéria, Budapest Galeria Melnikow, Heidelberg
1997 Karcag Mensch Galeria, Hamburg
1999 Palotaszálló, Lillafüred Csepel
2001 Hollandia
2002 Halló Galéria, Debrecen
2003 Galéria, 13, Soroksár, Vármúzeum Simontornya


További információ

Deák Ilona - Galéria '13 Soroksár

"Deák Ilona kiállításán a "Távolban süt a nap". Nem felhőtlen bodogság az élet, hiszen a napfény távoli, de teljesen elkeseredni nincs okunk, hiszen - ha a távolban is - de azért süt a nap. Optimista, pesszimista, vagy realista ez a cím? Ez egyéni érzelmi alkat és hozzáállás kérdése, a félig üres vagy félig teli pohár bölcsessége. Maga az életünk, életszemléletünk az élethez való viszonyunk tükre.
Ebben a relációban a viszony a kulcsszó. Deák Ilona képeit a viszonyok határozzák meg. Elég csak a már említett címből kiindulni: "Távolban süt a nap". Ahol napfény van, ott árnyéknak is kell lenni. Ezek a viszonyok mindenképpen olyan megbonthatatlan szerkezeti egységet hoznak létre a kép terén belül, ami eleve indukálja a továbblépést, a viszonylatok átírását magukra az alakokra. A szereplők egymáshoz és a külvilághoz való viszonya adja Deák Ilona kompozícióinak valódi lényegi részét.
Egyben ez a legnagyobb rejtély is bennük. Mert megfoghatatlan. Finom arany szál, amit úgy hívnak szeretet.
Vagy barátság, megértés, szerelem, vagy bármi, ami nem negatív.
Ezek a félig-meddig staffage alakok derűs, meditatív állapotba burkolóznak, befelé figyelnek, a leket kutatják. Titkok tudói ők, a drámairodalom és a legendák soha el nem enyésző, képzeletből szőtt alakjai.
De ne gondoljunk holmi tündérekkel benépesített mesevilágra. A legendák komoly dolgok, a szereplők pedig koboldok, táncosok, művészek és gondolkodók.
Egyedül, párban vagy társaságban.
De mindig eggyel többen vannak, mint ahányan látszanak a képen.
Mert a második, harmadik vagy negyedik szereplő az, aki a képek előtt megállva nézi őket.
Ebben a tompán derengő színvilágban egy-egy kék vagy vörös ruhán, aranyló háttéren vagy azúr égbolton felragyog a nap.
A távolban."

Sinóros Szabó Katalin (Megnyitó beszéd, részlet)

Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Rühl Gizella