2004. február 12.
Batári László (1920-1997) festőművész, Érdemes művész
emlékkiállítása
Megnyitó: 2004. február 12. 16 óra
Helye: Simontornya, Vármúzeum
Megnyitja: dr. Feledi Balázs művészeti író, a Vigadó Galéria igazgatója
Megtekinthető: 2004. április 21-ig.
G. Fábri Zsuzsa felvétele a művészről
"Batári László nem szükségképpen a paraszt szemével nézi
a tájat - festészetében mégis központi helyet foglal el a föld. A föld,
amelynek szelleme a "fényes szellők" idejében szabadult ki évezredes
palackjából, hogy aztán a magyar történelem legdemokratikusabb
változásának tüzét fújba önmagát is föleméssze - mára már csak egy
palackpostányi üzenetet tartván meg az utókornak.
A földet csakis az képes szeretni, aki belőle jött, aki ismeri az
évszakok változásait, a táj örökké megújuló arculatát, a vetés, vagy a
szérűs gyümölcshozó ígéretét. Batári László életművében így jelenik meg
a szűkebb haza: a Nyírség földrajzi arculata, s vele együtt mindig is
ebben a tájegységben gondolkozó ember történelmi karaktere. Nyílt és
őszinte kitárulkozás ez, amelyben föld és ember egy még soha meg nem írt
eposz részleteiben jelenik meg előttünk egymásba kapaszkodva,
egymásról-vallva, egymásra-utalva.
Igen kemény és tiszta színekkel jellemzi Batári ezt a kapcsolatot -
józanságra hajló meglett férfi - lírával, amely már-már a ridegség
határát súrolja: ilyenek képei metszőkék egei, csikorgó-zöld mezői.
Föld és ég, ember és táj egymásnak feszülve állnak művein, miként
tények a történelemben - a magyarság történelmében.
És itt a föld, a Don földje, amely a januári hideg ellenére is magához
rántotta a II. magyar hadsereg több százezernyi emberét...
Batári hazajött, s grafikáiban az állva megfagyott magyar királyi
honvéd figurájában állított emléket Ady "Szaladj János"-ának.
A magyar föld emberének a Donhoz kellett futnia, hogy meghaljon - nem
elég marasztaló az anyaföld.
Épp e grafikák fényében visszafordulva láthatjuk meg igazán, hogy
Batári László festészete mennyire nem tájfestészet csupán, mennyire más,
mennyire a megharcolt történelem képi megfogalmazódása!"
Fecske András
ajánlása kiállítási katalógusban
Életrajz
1920-ban születik Nyírpazony községben, sokgyermekes családból. Szülei
földművesek.
1933 Előbb napszámos, majd summás. Az elemi iskolában felfigyelnek
rajzkészségére.
1935 A budapesti Ziegler-féle kenyérgyárban dolgozik.
1939-1944 Katona. Részese a doni katasztrófának.
1946 Felveszik a Derkovits-kollégiumba.
1948-1956 Főiskola. Tanárai: Berényi Róbert, Szőnyi István, Domanovszky
Endre, Pogány Ö. Gábor, Rabinovszky Máriusz.
1954-től kiállító művész. Feleségével B. Séday Mária festőművésszel
Budapesten él és alkot 1997-ben bekövetkezett haláláig.
Szakmai utak
Bécs, München, Köln, Amszterdam, Párizs, Moszkva, Leningrád, Taskent,
Szamarkand
Kiállítások
1954-től: Szentendre, Kispest, Nyíregyháza, Kecskemét, Nyírpazony,
Tiszakécske, Budapest Csók-terem, Budapest Derkovits-terem
1986 Kaposvár, Múzeum
Muráliák
1965 Miskolc, Vízügyi Igazgatóság (Sgrafitto)
Díjak
1974 Sóstói Nemzetközi Művésztelep III. díja
1975 Dunakanyar Intéző Bizottság díja
1976 Magyar Tájak - bronzdiploma
1978 Szegedi Nyári Tárlat nívódíja
1986 Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat munkajutalma
1986 Magyar Tájak - bronzdiploma
Az oldalt összeállította és a fotókat készítette:
Rühl Gizella