Életrajz (Szekszárd, 1948. július 25. - Szeged, 1995. szeptember 20.) A költői képalkotás és a szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója, író, műfordító, szerkesztő. 1966-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd 1972-ben a JATE magyar-orosz szakán kapott tanári oklevelet. Első verseit Ilia Mihály jelentette meg a Tiszatájban 1969-ben. Utolsó egyetemi tanévét Leningrádban töltötte, ahol egész alkotói pályáját meghatározó élményeket szerzett. Életreszóló barátságot kötött a periférián tengődő, de lázas szellemi életet élő intelligencia néhány képviselőjével, akik beavatták a szamizdat irodalom olvasásának misztériumába. Itt fedezte fel Mandelstamot, Szosznorát, Brodszkijt, és itt döbbent rá Magyarország provincia-mivoltára. Ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani. Két esztendőnyi szekszárdi tanári munka után, 1974-ben került vissza Szegedre, ahol a Kincskereső munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett. Szerkesztőségi szobájában, Szeged egyik fontos szellemi műhelyében, a magyarországi és a határon túli kultúra sok-sok jelentős személyisége megfordult. Költészetére legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élményből született - saját megfogalmazása szerint - verseinek szonátaformája is. Munkásságát több
díjjal és kitüntetéssel ismerték el. A legfontosabbak: Clevelandi
József Attila-díj, Graves-, József Attila-, Weöres Sándor- Tiszatáj-
és Babits-díj, Déry-jutalom, Pro Urbe-díj Szekszárd, Szegedért Emlékérem.
|
||||||
A szöveget: a Baka I. Alapítvány - életrajz oldalról vettük át! - További adatok a Baka István Alapítvány oldalain! | ||||||
|
||||||
síremléke Szekszárdon az
alsóvárosi temetőben |
||||||
|
||||||
|
||||||
Szekszárd, 2001. november 17. A családtagok,
barátai és tisztelői gyültek össze szombaton délután a Prantner utcai
szülői ház elött, hogy a ház falán elhelyezett emléktáblát felavassák. |
||||||
|
||||||
Vissza a TolnaArt oldalra |
|
|||||