Makón született.
Szegeden a Tömörkény István Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán érettségizett és kerámiakészítő szakmunkásvizsgát tett.
1969-ben költözött Szekszárdra.
Rövid két hónapig Steig István fazekas műhelyében korongozott, majd a decsi Háziipari Szövetkezetbe került bemintázó gyakornoknak. Itt olyan jól megtanult szőni és hímezni, hogy sárközi főkötőhímzéssel készült pályamunkájára az elsők között kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet 1970-ben.
1970-től 17 éven át a Szekszárd-csatári kerámiaüzemben dolgozott különböző beosztásokban.
A ranglétra minden fokát kipróbálta a díszítőtöl a művészeti vezetőig.
Ezzel párhuzamosan elkezdte saját műhelye kialakítását, s amikor munkabeosztása lehetővé tette, ott dolgozott.

A sárközi kerámiahagyományok folytatására Kresz Mária, a barcaújfalusi fehér alapon kék írókás edények megújítására Domanovszky György néprajzkutatók bíztatták, elismerve a díszítésben szinte egyedülálló jártasságát, tehetségét.

Parányi műhelyét 1995-ben pár négyzetméternyi bemutatóteremmel bővítette, de ez sem mentette meg az állandó jövés-menéstől, ki- és becsomagolástól, vásározástól, ami
-örömei mellett- bizony egyre inkább fárasztóvá vált.
Megkezdődött az álmodozás a fazekasházról, amelyben tágas, világos, levegős műhely és bemutatóterem van, ahol csoportokat, vendégeket, barátokat lehet fogadni, ahol mások munkája is megtekinthető.
Ez már nem valósulhatott meg. Hagyatékának egy részét a Wosoinsky Mór Megyei Múzeum vásárolta meg.

Önálló kiállításai 1973-1994 között:

Paks, Szekszárd, Badacsonytomaj, Tapolca, Budaörs, Decs, Zalaegerszeg.
Külföldön:
Aidlingen (Németország)
Bécs, Grác, Villach (Ausztria) Dijon (Franciaország) nemzetközi rendezvényein képviselte hazánkat.

1975-ben népi iparművész,
1998-ban Népművészet Mestere címet kapott.

Díjak:
Országos pályázatok I-III. díjai.
1994. Gránátalma,
1995. Pro Renovanda Cultura Hungariae I. díj.

(Szöveg: Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében című művéből.)