1972-ben hajózási szakközépiskolát végzett Budapesten.
1972-től volt autószerelő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás,
képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Talán nem is
a tüntetések és felvonulások, talán nem is a rádióban elhangzott proklamációk,
a Budapest utcáin dördült sortüzek, akasztások, lincselések, a szövetkezetek
állatait, szerszámait, gabonáját lefoglaló és szétosztó parasztszabadcsapatok
dühe, talán nem is a tulajdonképpeni események voltak a nemzedék akkori
kamaszainak meghatározó s máig feldolgozatlan élményei. Talán nem, talán még ekkor sem közvetlenül a történelem. Hiszen ezek a kamaszok nem tudták, milyen korszak végére érkezett az ország. Megélték a saját családjuk szűkölködését és keseredését, megfigyeltek ökölrázó férfiakat a transzparensek árnyékában, látták és hallották az új világ apostolait rikácsolva átkozó nagyanyjukat, de igazában nem is sejtették, mi történt. Nem értették a Rajk-per utáni sokkot, nem tudtak a szövetkezetbe pofozott parasztság országos nyomorúságáról (csak arról az örömhírről értesültek, hogy a mezőgazdaság döntő hányada a szocialista szektorhoz tartozik), nem ismerték a sztahanovista módszer lényegét, melynek eredményeként egy munkás (akiről írtak az újságok) négyszáznyolcvan százalékra, tizenöt pedig (akikről nem írtak) hatvan százalékra teljesítette a normát, nem tudtak a hortobágyi internáló táborokról, amelyekben szögesdrót mögött lakott a társadalmi önismeret, senki sem tanította meg őket arra, hogy az osztályharc sikeres megvívásához nemcsak a hangzatos jelszó, hanem az idejekorán megtett feljelentés is nélkülözhetetlen fegyver, nem sejtették, hogy jelentős íróink, költőink légiója hallgat meghasonlottan, ha ugyan nem fenyegetetten, hogy hét éven át mint pesszimista s így ellenséges tendenciájú darabot, tilos bemutatni Az ember tragédiájá-t, hogy miközben Bartók és Kodály munkássága nyomán a magyar "magas" műveltség szerves részévé válik a parasztkultúra, nemző közegében, a faluban utolsó maradványai is felmorzsolódnak, hogy a kiábrándultságot, a meghasonlottságot és a félelmet kiabálják túl az egyre rekedtebb tapsoló-éljenző kórusok. Nem tudták tehát azt, hogy honnan erednek az októberi szobordöntő haragok. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
MEGJELENT
MŰVEI
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Síremléke Szekszárdon, az Alsóvárosi temetőben |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||