1942. október 19-én született Budapesten.
Rajzi-festészeti alapismereteit Blaskó János festőművésztől kapta,
majd 1966-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola murális
festő szakán. Tanárai Ridovics László és Z. Gács György voltak.
Tanulmányainak lezárása után rendszeresen résztvevője volt a bel- és
külföldi kiállításoknak. 1965 és 1970 között nyaranta egy-egy hónapot
töltött a Paksi Művésztelepen, ahol Gábor Jenő és Gyarmathy Tihamér
festőművészek segítették festői világának kialakítását.
1968-ban házasságot kötött Szily Géza
festőművésszel.
Két gyermekük született: László (1970) és Sarolta (1974).
Az 1980-as évek második felétől aktív résztvevője volt a művészeti
közéletnek.
Másfél éven keresztül a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
Festő szakosztályának titkára volt, majd tisztségéről lemondott.
1991-ben megalapította a Folyamat Társaságot, amelynek betegségéig
vezetője volt.
Vezetőségi tagja volt a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti
Társaságok Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának, valamint
tagja a Magyar Vízfestők Társaságának és a VUDAK-nak. 1994-től a Magyar
Alkotóművészek Egyesülete Segélyezési Bizottsága Képzőművészeti
Tagozatának elnökeként tevékenykedett.
1997. április 28-án, váratlan, rövid, súlyos betegségben halt meg.
MŰVEK GYŰJTEMÉNYEKBEN
Damjanich János Múzeum, Szolnok
1956-os Intézet, Budapest
Kecskeméti Képtár, Kecskemét
Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
Szombathelyi Képtár, Szombathely
T'Art Alapítvány, Budapest-Csillaghegy
Vásárosnamény Önkormányzata, Vásárosnamény
Xantus János Múzeum, Győr
ÖSZTÖNDÍJAK, DÍJAK
1968 Tolna megyei féléves ösztöndíj
1986 A Művelődési Minisztérium norvégiai önsztöndíja Oslóban
1989 Eötvös ösztöndíj egy éven keresztül
1981 A Szolnoki Festészeti Triennálé II. díja
1988 A Hatvani Tájkép Biennálé Aranydiplomája, I. díja
1990 A Szolnoki Fstészeti Triennálé I. díja
1992 A Hatvani Tájkép Bennálé bronzdiplomája, III. díja
1993 A Hatvani Portré Biennálé bronzdiplomája, III. díja
1993 A Szolniki Festészeti Triennálé díja
1994 A Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány nívódíja
1997 A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja
TANULMÁNYUTAK
Franciaország
Görögország
Ausztria
Csehszlovákia
Norvégia
Horvátország
Németország
MŰVÉSZTELEPEK
Paks (1965-1970 között)
Kecskemént (1967-1976 között)
Szolnok (1978, 1980, 1986 között)
Tengelic (1980-as évek)
Kölesd (1984)
Lendva (1994)
Pacsa (1995)
Mezőtúr (1994-1996)
Balás Eszter: Simsay Ildikó töredék (1974)
Simsay Ildikó: A KOR miatt szörnyűséges. ..
"A KOR miatt szörnyűséges 1942-es években születtem. Kiheverhetetlen
gyerekkorom egyetlen enyhe a József körút 67-es számú ház volt, amibe
én beleszülettem, s játszótársaimat - erősebb kapocs minden
testvériségnél - a német megszállás után hozták oda. A rettenetes
gyerekkort ez az Elyzium enyhítette, sőt minden rossz tapasztalantunk
ellenére optimizmusunkat életben tartotta. Végül is szerencsésnek
mondhatjuk magunkat, a hihetetlen bekövetkezett: a szabadság és
függetlenség. A testvériség veszni látszik, de vagyunk még, akik a
József körút 67-ben nőttünk fel. Mi tudjuk, hogy ez a ház menedéket
adott a mindenkor ártatlanul üldözötteknek. S bár egy lerázott szőnyegen
majd ölre mentek a háziasszonyok, s megszólták egymást, ha nem
csillogott-villogott az alumínium ablakpárkányuk, mikor vérre ment a
dolog, akkor párkány, porrongy a helyére, a jelentéktelenségbe került.
Így tőlünk senkit sem vittek el, telepítettek ki. Később a KOR túlnőtt
a házon, már ültek az Andrássy út hatvanban vagy másutt, volt
halálraítéltünk a forradalom után. De mégis, ha természetes módon élem
magyarságomat, túlzott önvád és ostoba honfigőg nélkül, ezt csakis a
József körút 67-nek köszönhetem. Egy, talán kevesebb vírust tartalmazó
cseppnek, hazám tengeréből. Dolgoztak, szerettek, veszekedtek,
helytálltak. Katolikusok, reformátusok, zsidók, ateisták, üldözött
kommunisták. Viceházmester, kishivatalnok, volt kereskedő, orvos, tanár,
özvegy, nyugalmazott méltóságos, azaz lakótársaim, mi magyarok. Hogy
mindennek mi köze rajzaimhoz? Több, sokkal több, mint annak, hol végeztem
s kinél. Mint az alkotók zöme, én is a katarzist keresem, hogy más
megtalálja-e munkáimban, ez kérdéses. Remélem. Befejezésül idézem a
legszebb kritikát, amit életemben kaptam:"... emelt fővel jár, de
tévúton." (Székely András: Új Tükör, a nyolcvanas évekből.)"
Lapzártánkkal egy időben kaptuk a hírt: Simsay Ildikó április 28-án
elhunyt. (Élet, és Irodalom 1997. május 2. - Simsay Ildikó rajzai)
Keserü Katalin: Simsay Ildikó festőművész emlékére
Csányi László: Simsay Ildikó kiállítása Szekszárdon
Horváth György: Simsay Ildikó képeiről
Bojár Iván: Kiállításról kiállításra
László Gyula: Simsay Ildikó kiállításáról
Simsay Ildikó: Kedves Barátaim! - Simsay Ildikó megnyitotta
saját kiállítását
Szemadám György kiállítás megnyitója
Wehner Tibor: Folyamatok, megszakadt folyamatok
|
